2012 a vilagvége? Új gazdasági világrend

A BARCLAY Nagy-Britannia OTP-je. A minap jelent meg a hír, rendkívüli felháborodást kiváltva, hogy a BARCLAY megpróbálta befolyásolni a LIBOR kamatlábat (ez a bankok egymás közötti kölcsönözésének kamatrátáján alapul, amely minden lakossági és üzleti ügyfeleinek nyújtott hitel kamatába beépül. Az olvasók körében rendkívüli volt a felháborodás, pedig lehet, hogy a bank (ez nem derült ki) nem is az ő kárukra próbálta a kamatot befolyásolni. A banknak, azért volt szüksége a LIBOR befolyásolására, mert valószínűleg egy derivatíván keresztül fogadott a LIBOR árfolyamára.Eredetileg talán azért, hogy egyéb befektetései kockázatát ellensúlyozza, de végül maga spekulált a LIBOR bizonyos irányba történő változására. Milliárdok múlhatnak egy-két százalékon és a manipulálásra nem azért van szükség, mert a bank így akarja pluszban törvénysértően megkopasztani ügyfeleit, hanem mert egy derivátumon keresztül fogadott a hitelkölcsönzések beárazásához használt kamatlábra.

A derívatíva üzlet fontosabb lett a bankoknak, mint a hitelezés, de ez nem másról szól, mint ellenérdekelt felek fogadásáról, ahol az egyik fél nyeresége, a másik fél bukása. Így már érthetők az állandó bankcsődök. A bankok vagyona egyre jobban koncentrálódik, mert egymás ellen játszanak, szinte anélkül, hogy részt vennének a valós gazdaság támogatásában, vállalkozások segítésében. A becsődölt bankokat,székhelyük szerinti országuk adófizetőinek pénzével mentik meg.  A végén lehet, hogy csak egy nagy bank marad?

A 2008-as pénzügyi válságot számos klasszikus jelenség és korábban elkövetett hiba vagy téveszme robbantotta ki és súlyosbította. A túlzó hitelezéssel egyre kockázatosabb hiteleket helyeztek ki. A kereskedelmi egyensúlytalanság vákuumként szívta magába a külföldi tőkét; pénzbőséget teremtve a hitelezéshez tovább erősítve az egyensúlytalanságot(külkereskedelmi deficit). Az emberek abba a hamis hitbe ringatták magukat, hogy az ingatlan árak a végtelenségig fognak növekedni , és már a jövőbeli ingatlan értéknövekedés terhére is eladósodtak. S végül a tőkeáttétellel, amely azzal, hogy a kihelyezett tőke töredékére volt csak szükség fedezetként megsokszorozta a befektethető pénz mennyiséget és így a potenciális nyereséget, de a veszteségeket is.

A klasszikus válságjelenségek mellett megjelentek új elemek is. Az egyik legfontosabb ilyen elem, az eredetileg a rendszer biztosítását szolgáló ún.származtatott pénzügyi termékek (derivatívak) megjelenése. Azonban sok elemző szerint ezek sokkal inkább instabilitást hoztak a rendszerben. Nézzünk egy konkrét példát. Valaki felvesz 100 millió forint kölcsönt és befekteti az ingatlanpiacon. Az így befektetett pénz hozama az ingatlanok bérleti díja. A kiadás pedig a hitel kamata, ami piaci kamatozású, tehát a jegybanki alapkamattól függő (létező konstrukció). Annak érdekében, hogy a hitelfelvevő mentesüljön a kamatingadozástól, vagy még inkább, mert úgy gondolja, hogy a kamatok nőni fognak, melyek így csökkentik vagy akár fel is emészthetik teljese nyereségét, alacsony jutalékért fixé teheti a kamatozást! Így biztonságosabb lett a befektetés. Azonban az árfolyam-ingadozás különbözete nem tűnik el, az abból fakadó esetleges veszteséget vagy nyereséget átvállalja egy másik fél, aki gyakorlatilag a kamat-kockázat átvállalásával egyszerűen spekulál.

Mikor válik ez veszélyessé?  A legtöbb derívativánál a szerződő felek eltérő piaci trendek alakulásában érdekeltek. Ilyen ellenérdekeltségek eseten a felek, ha képesek rá tudatosan próbálják üzletfelük pozícióit gyengíteni. Egy bank (bank1), hogy védje egy másik bankba (bank2) kihelyezett tőkéjét, mivel bank2-be fektetett pénzét kockázatosnak látja csődbiztosítást köt (CDS). Így már nyugodtan szerződhet egy másik derívtivára is, mellyel bank2 részvényei értékének csökkenése esetén keres (shortolás). Mivel bank1 bank2 csődjétől biztosítva van, ezért már nem feltétlenül érdeke, hogy bank2 ne menjen csődbe, viszont abban igen, hogy bank2 részvényei csökkenjenek hiszen annál több pénzt keres. Így megpróbálhatja tudatosan csökkenteni bank2 részvények értékét pl. a saját tulajdonban lévő  tovább részvények eladásával. Szélsőséges esetben bank1, már tudatosan gyengítheti riválisa pozícióit, akár bank2 ügyfeleinek célzott magához csábításával, amely bank2 tényleges csődjéhez is elvezethet. A 2008-as amerikai másodlagos jelzáloghiteli válságkor néhány bank csődje hasonló okok miatt történhetett.

Az egész derivatíva üzletág legmegdöbbentőbb része az, hogy a résztvevő feleknek nincs szükségük arra, hogy fizikailag birtokoljanak akármit is. Akár szuverén államok adósságára vagy szerzödőtt ügyfeleik érdekével ellentétesen is spekulálhatnak. Ma ez az iparág a Föld GDP-jének sokszorosát teszi ki, és nem holmi 3.világbeli kétes hírű pénzmosó intézmények, hanem a világ legnagyobb befektetési bankjai vannak a háttérben.