A 2008-as pénzügyi válságot számos klasszikus jelenség és korábban elkövetett hiba vagy téveszme robbantotta ki és súlyosbította. A túlzó hitelezéssel egyre kockázatosabb hiteleket helyeztek ki. A kereskedelmi egyensúlytalanság vákuumként szívta magába a külföldi tőkét; pénzbőséget teremtve a hitelezéshez tovább erősítve az egyensúlytalanságot(külkereskedelmi deficit). Az emberek abba a hamis hitbe ringatták magukat, hogy az ingatlan árak a végtelenségig fognak növekedni , és már a jövőbeli ingatlan értéknövekedés terhére is eladósodtak. S végül a tőkeáttétellel, amely azzal, hogy a kihelyezett tőke töredékére volt csak szükség fedezetként megsokszorozta a befektethető pénz mennyiséget és így a potenciális nyereséget, de a veszteségeket is.
A klasszikus válságjelenségek mellett megjelentek új elemek is. Az egyik legfontosabb ilyen elem, az eredetileg a rendszer biztosítását szolgáló ún.származtatott pénzügyi termékek (derivatívak) megjelenése. Azonban sok elemző szerint ezek sokkal inkább instabilitást hoztak a rendszerben. Nézzünk egy konkrét példát. Valaki felvesz 100 millió forint kölcsönt és befekteti az ingatlanpiacon. Az így befektetett pénz hozama az ingatlanok bérleti díja. A kiadás pedig a hitel kamata, ami piaci kamatozású, tehát a jegybanki alapkamattól függő (létező konstrukció). Annak érdekében, hogy a hitelfelvevő mentesüljön a kamatingadozástól, vagy még inkább, mert úgy gondolja, hogy a kamatok nőni fognak, melyek így csökkentik vagy akár fel is emészthetik teljese nyereségét, alacsony jutalékért fixé teheti a kamatozást! Így biztonságosabb lett a befektetés. Azonban az árfolyam-ingadozás különbözete nem tűnik el, az abból fakadó esetleges veszteséget vagy nyereséget átvállalja egy másik fél, aki gyakorlatilag a kamat-kockázat átvállalásával egyszerűen spekulál.
Mikor válik ez veszélyessé? A legtöbb derívativánál a szerződő felek eltérő piaci trendek alakulásában érdekeltek. Ilyen ellenérdekeltségek eseten a felek, ha képesek rá tudatosan próbálják üzletfelük pozícióit gyengíteni. Egy bank (bank1), hogy védje egy másik bankba (bank2) kihelyezett tőkéjét, mivel bank2-be fektetett pénzét kockázatosnak látja csődbiztosítást köt (CDS). Így már nyugodtan szerződhet egy másik derívtivára is, mellyel bank2 részvényei értékének csökkenése esetén keres (shortolás). Mivel bank1 bank2 csődjétől biztosítva van, ezért már nem feltétlenül érdeke, hogy bank2 ne menjen csődbe, viszont abban igen, hogy bank2 részvényei csökkenjenek hiszen annál több pénzt keres. Így megpróbálhatja tudatosan csökkenteni bank2 részvények értékét pl. a saját tulajdonban lévő tovább részvények eladásával. Szélsőséges esetben bank1, már tudatosan gyengítheti riválisa pozícióit, akár bank2 ügyfeleinek célzott magához csábításával, amely bank2 tényleges csődjéhez is elvezethet. A 2008-as amerikai másodlagos jelzáloghiteli válságkor néhány bank csődje hasonló okok miatt történhetett.
Az egész derivatíva üzletág legmegdöbbentőbb része az, hogy a résztvevő feleknek nincs szükségük arra, hogy fizikailag birtokoljanak akármit is. Akár szuverén államok adósságára vagy szerzödőtt ügyfeleik érdekével ellentétesen is spekulálhatnak. Ma ez az iparág a Föld GDP-jének sokszorosát teszi ki, és nem holmi 3.világbeli kétes hírű pénzmosó intézmények, hanem a világ legnagyobb befektetési bankjai vannak a háttérben.
